A közösségépítés 5 pontja

Papi pályafutásom során már több plébánián bizonyíthattam be, hogy a közösségépítés 5 pontja mennyire fontos és elkerülhetetlen abban, hogy az addig “hamu alatt izzó” csoportok életre keljenek és lábra tudjanak állni. De fontos megjegyezni, hogy minden helynek megvan a maga varázsa és ereje, nehézsége és gyengéje, amiket ismerve nem biztos, hogy AZONNALI lesz az eredmény. De hogy LESZ eredmény, az biztos…

1 – KÖZÖS IMÁDSÁG

Az első a sorban, ami a katolikus közösséget építeni tudja, az a közös ima. Ahol az Istennek szentelt idő keretén belül, EGYÜTT dicsőítve őt tudunk úgy lelkileg épülni, hogy abban látszódjék egyszerre hitünk és együvé tartozásunk. Ez nem egyszerű módszer. Azért, mert megköveteli az odaszentelt időt, ami nem akármikor van. Vasárnap (általában) a szentmisén találkozva. Ez nem könnyű, mert abba a kevés szabad napba is belelép Isten az ő kívánságával. (Az Egyház 5 parancsa: 1 – “A vasárnapokat és ünnepnapokat Szentmisével és Pihenéssel szenteld meg!”) Valljuk meg, hogy ez nem könnyű. Felkelni, időben ott lenni, felkészültnek lenni, figyelni, részt venni a Szentmisén, szolgálni, hazamenni, főzni, vendégeket fogadni… ez valóban nem egyszerű, de rettentő kifizetődő. Lássuk azt az oldalát is, hogy az Istennek szentelt idő nem kidobott idő. Mert nincs ima, ami a porba hullana. Csak olyan van, ami az égbe száll…

2 – KÖZÖS MUNKA

A második részükben a közösen, produktívan eltöltött idő közösségépítő szerepére szeretnék rámutatni. Azok az öreg magyarok, akik anno együtt építették (szabadnapokon) a mostani magyar központot vagy templomot, mind a mai napig örömmel emlékeznek vissza arra, hogy milyen jó volt együtt dolgozni. Tervezni, látni előre és izzadva pakolni téglát, keverni maltert vagy festeni falat. Ilyen munka ma is van közösségeinkben, bár nem kell új épületeket építeni – hiszen már megvannak, – de más közös munkát tudunk végezni. Legyen az főzés, takarítás, bármilyen program előkészítése, tanítás. Sokféle módon tudunk együtt dolgozni, és a közösen végzett munka mindig összekovácsolja a csapatot. Akármennyire nem tetsző, bármennyire visszataszítónak látszó, mégis léleképítő, mert “építeni valamit” egyszerre egy külső feladat és egy belső megerősödés. Mert amit együtt, saját erőnkből építettünk tégláról-téglára, arra később együtt leszünk büszkék!

3 – KÖZÖS ÉTKEZÉS

Elsőre talán értelmetlennek tűnik, de az állatvilágban az itató az egyetlen olyan pont, ahol a gazella és az oroszlán megférnek egymás mellett. A közös étkezés az alap ösztönök között található, építő ösztön. Az emberi közösségekben a vendéglátás (agape), vagy a megemlékező étkezések (pl.: temetési tor) olyan pontok, ahol az asztal mellé ülve van idő beszélgetni, meghallgatni a másikat és hozzászólni. Véleményt cserélni, vagy csak elcsettinteni egy viccet. Ez a többi pontban nem nagyon található meg, de itt erre is jut “idő”. Ezért is tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükségünk van arra, hogy legyen időnk közösen étkezni. Mert akkor több idő jut meghallgatni a másikat. Vagy meghallgatni minket…

4 – KÖZÖS JÁTÉK

Sok emberben a játék fogalma megmarad ott, hogy nézi mások játékát. Amikor pedig a társasjátékok jönnek elő, akkor csodálkozva vakarja a fejét, forgatja a kártyákat vagy rendezgeti a bábukat maga előtt. A legtöbb embernek a játék időpocséklás, gyerekeknek való, felesleges mozzanat. De manapság a társasjátékozás már nem az, mint 30-50 évvel ezelőtt. A mai, modern játékok tehetnek bennünket uralkodóvá, aki a városát szeretné minél szebbnek látni (7 csoda), vagy királlyá, aki csak egy birodalmat akar minél értékesebbre építeni az 5×5-ös területén belül. (Kingdomino) De vannak ügyességi, reflexjátékok (SpotIt!), vagy gondolkodós stratégiai feladatokat elénk táróak. Meg persze a sakk – az örök játék. De a játék nem elfecsérelt idő. Manapság már komoly díjazású versenyeket tartanak, ahol hihetetlen izgalmakat élhet át a néző az interneten keresztül is. Vagy csak építgetheti az ő kicsi bolygóját A Kisherceg c. Exupery történet nyomán… S az így eltöltött idő (pillanat alatt elreppenő órákról beszélek, mikor az ember “belemerül”) kifizetődő. Mert a társasjátékok 3 dologra tanítanak meg minket:

1 – Megismerni és megtartani a szabályokat. (mint az életben…)

2 – Igyekezni jó döntéseket hozni, amikért plusz pontok járnak (mint az életben…)

3 – A végső pontozásnál nyerni… (mint az életben…)

5 – KÖZÖS ALVÁS

Az ásítás: ragadós… mert a közös alvásra indít. (ugye, most önök is ásítani fognak – bocsi…) Aludni otthon szoktunk. Megszoktuk, nem is aggódunk rajta. De ennek a közösségépítő ereje abban van, hogy megtapasztalva a fáradtságot (legyen az oka bármi) az együtt alvásban és a közös ébredésben rengeteg idő van, amit együtt töltünk el. A hangsúly itt az “együtt” szón van. A legtöbben nem nagyon szoktak máshoz menni aludni, vagy ha mégis, azt családi körön belül teszik. De például egy több napos kirándulás keretében imígyen rengeteg idő lesz, amit közösen tudnak eltölteni a részt vevők. Ahol nem kell az időt arra fordítani, hogy hazamenjünk aludni, ott sok mindenre lesz még idő. A közös alvás így lesz közösségépítő erő…

Utóirat

Egy táborban MIND AZ 5 megvan ezek közül…

Zsolt atya

HISZEK!

SÍK SÁNDOR: HISZEK

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem:
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.

“Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek: nem jutottok be a Mennyek országába!” (Máté evangéliuma 18,3)

Jézus nem hiába mondja ezt. De mondhatná bármelyik felnőtt: miért? Miben jobb egy gyermek, mint egy felnőtt? Hiszen kisebb, gyengébb, kevesebbet tud, alacsonyabb, játékosabb… miért lenne jobb Péternél egy gyermek? Első ránézésre érthetetlen a jézusi mondat, de ha kicsit belegondolunk…

Egy gyermek HISZ…

HISZ a szüleiben. Mindent elfogad tőlük és mindent elhisz nekik. Visszanevet rájuk és bízik bennük. Hozzájuk fordul bajaival és kéréseivel. Tudja, hogy náluk minden kérdésére választ talál.

HISZ embertársaiban. Legyenek azok családtagok, vagy valaki, akivel találkozik életében. Tanárok, nevelők, szomszédok. Őszinteséggel tud még fordulni a másik felé és nem kell alakoskodnia.

HISZ az egész világban. Hogy minden cukorka csak érte színes és édes, s hogy a neki készült játékok csak miatta készültek…

S ott vagyunk mi, FELNŐTTEK, akik úgy hisszük, hogy már eleget láttunk. Van fizetésünk, dolgozunk, vagy már nyugdíjasak vagyunk. Kijártuk az iskolákat, megszereztük a bizonyítványokat, a rólunk készült tablók pedig ki tudja, hogy melyik iskola falán (vagy pincéjében) porosodnak… Mi mosolygunk ezekre a gyermekekre és megkacagjuk táncaikat vagy homokból készült pogácsáikat. Megcsodáljuk képeiket, veszünk új játékot, nézünk velük mesét és hallgatjuk az ő meséiket az oviból, a suliból… s közben zajlik az élet.

De miben hiszünk mi? Sokan hisznek a horoszkópokban, pedig a csillagok nem tudnak rólunk. Mások a számok erejében, vagy a lottó esélyeiben. De van, aki abban, hogy a következő folyóban talál aranyat. Esetleg egy új fűszerben, egy jobb orvosban, egy minőségibb telefonban-autóban-karórában… szinte bármiben. Abban, hogy Elvis most is él, vagy hogy Jézus nem is élt. Hisznek a következő sör boldogító erejében vagy a csodakrémekben, amik mindent gyógyítanak. Hisznek… annyi mindenben…

Pedig csak egyben kellene…

Isten hozott a Regnum Marianum Plébánia honlapján!

Köszönjük, hogy ellátogatott a Regnum Mariánum Egyházközség honlapjára.

Közösségünk célja már több mint 60 éve, hogy a Melbourneben és Victoria államban élő Katolikus Magyarságnak biztosítsa a folyamatos lelkipásztori ellátást. Ez a munka az elmúlt évtizedek alatt nagy utat járt be, amelyben oly sok honfitársunknak voltak és vannak elévülhetetlen érdemei.

Történelmünk folyamán több helyszíne, temploma is volt közösségünknek a városban.

Jelenleg 2 templomban vagyunk elérhetők: a Balaclava-i St. Colman templomban és a Wantirna-i Szent István templomban.

A Regnum Marianum Magyarország régi elnevezése. Jelentése: Mária Országa, Mária Királysága. Az elnevezés Szent István idejéből származik:  az örökös nélkül maradt István király halála előtt a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta fel.

Szent István legendájából:

Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról, s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.

Aba-Novák Vilmos: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának
Aba-Novák Vilmos: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának