SÍK SÁNDOR: HISZEK

Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:
Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem:
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.
Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.

Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak
És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.
Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.

“Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek: nem jutottok be a Mennyek országába!” (Máté evangéliuma 18,3)

Jézus nem hiába mondja ezt. De mondhatná bármelyik felnőtt: miért? Miben jobb egy gyermek, mint egy felnőtt? Hiszen kisebb, gyengébb, kevesebbet tud, alacsonyabb, játékosabb… miért lenne jobb Péternél egy gyermek? Első ránézésre érthetetlen a jézusi mondat, de ha kicsit belegondolunk…

Egy gyermek HISZ…

HISZ a szüleiben. Mindent elfogad tőlük és mindent elhisz nekik. Visszanevet rájuk és bízik bennük. Hozzájuk fordul bajaival és kéréseivel. Tudja, hogy náluk minden kérdésére választ talál.

HISZ embertársaiban. Legyenek azok családtagok, vagy valaki, akivel találkozik életében. Tanárok, nevelők, szomszédok. Őszinteséggel tud még fordulni a másik felé és nem kell alakoskodnia.

HISZ az egész világban. Hogy minden cukorka csak érte színes és édes, s hogy a neki készült játékok csak miatta készültek…

S ott vagyunk mi, FELNŐTTEK, akik úgy hisszük, hogy már eleget láttunk. Van fizetésünk, dolgozunk, vagy már nyugdíjasak vagyunk. Kijártuk az iskolákat, megszereztük a bizonyítványokat, a rólunk készült tablók pedig ki tudja, hogy melyik iskola falán (vagy pincéjében) porosodnak… Mi mosolygunk ezekre a gyermekekre és megkacagjuk táncaikat vagy homokból készült pogácsáikat. Megcsodáljuk képeiket, veszünk új játékot, nézünk velük mesét és hallgatjuk az ő meséiket az oviból, a suliból… s közben zajlik az élet.

De miben hiszünk mi? Sokan hisznek a horoszkópokban, pedig a csillagok nem tudnak rólunk. Mások a számok erejében, vagy a lottó esélyeiben. De van, aki abban, hogy a következő folyóban talál aranyat. Esetleg egy új fűszerben, egy jobb orvosban, egy minőségibb telefonban-autóban-karórában… szinte bármiben. Abban, hogy Elvis most is él, vagy hogy Jézus nem is élt. Hisznek a következő sör boldogító erejében vagy a csodakrémekben, amik mindent gyógyítanak. Hisznek… annyi mindenben…

Pedig csak egyben kellene…