Papi pályafutásom során már több plébánián bizonyíthattam be, hogy a közösségépítés 5 pontja mennyire fontos és elkerülhetetlen abban, hogy az addig “hamu alatt izzó” csoportok életre keljenek és lábra tudjanak állni. De fontos megjegyezni, hogy minden helynek megvan a maga varázsa és ereje, nehézsége és gyengéje, amiket ismerve nem biztos, hogy AZONNALI lesz az eredmény. De hogy LESZ eredmény, az biztos…

1 – KÖZÖS IMÁDSÁG

Az első a sorban, ami a katolikus közösséget építeni tudja, az a közös ima. Ahol az Istennek szentelt idő keretén belül, EGYÜTT dicsőítve őt tudunk úgy lelkileg épülni, hogy abban látszódjék egyszerre hitünk és együvé tartozásunk. Ez nem egyszerű módszer. Azért, mert megköveteli az odaszentelt időt, ami nem akármikor van. Vasárnap (általában) a szentmisén találkozva. Ez nem könnyű, mert abba a kevés szabad napba is belelép Isten az ő kívánságával. (Az Egyház 5 parancsa: 1 – “A vasárnapokat és ünnepnapokat Szentmisével és Pihenéssel szenteld meg!”) Valljuk meg, hogy ez nem könnyű. Felkelni, időben ott lenni, felkészültnek lenni, figyelni, részt venni a Szentmisén, szolgálni, hazamenni, főzni, vendégeket fogadni… ez valóban nem egyszerű, de rettentő kifizetődő. Lássuk azt az oldalát is, hogy az Istennek szentelt idő nem kidobott idő. Mert nincs ima, ami a porba hullana. Csak olyan van, ami az égbe száll…

2 – KÖZÖS MUNKA

A második részükben a közösen, produktívan eltöltött idő közösségépítő szerepére szeretnék rámutatni. Azok az öreg magyarok, akik anno együtt építették (szabadnapokon) a mostani magyar központot vagy templomot, mind a mai napig örömmel emlékeznek vissza arra, hogy milyen jó volt együtt dolgozni. Tervezni, látni előre és izzadva pakolni téglát, keverni maltert vagy festeni falat. Ilyen munka ma is van közösségeinkben, bár nem kell új épületeket építeni – hiszen már megvannak, – de más közös munkát tudunk végezni. Legyen az főzés, takarítás, bármilyen program előkészítése, tanítás. Sokféle módon tudunk együtt dolgozni, és a közösen végzett munka mindig összekovácsolja a csapatot. Akármennyire nem tetsző, bármennyire visszataszítónak látszó, mégis léleképítő, mert “építeni valamit” egyszerre egy külső feladat és egy belső megerősödés. Mert amit együtt, saját erőnkből építettünk tégláról-téglára, arra később együtt leszünk büszkék!

3 – KÖZÖS ÉTKEZÉS

Elsőre talán értelmetlennek tűnik, de az állatvilágban az itató az egyetlen olyan pont, ahol a gazella és az oroszlán megférnek egymás mellett. A közös étkezés az alap ösztönök között található, építő ösztön. Az emberi közösségekben a vendéglátás (agape), vagy a megemlékező étkezések (pl.: temetési tor) olyan pontok, ahol az asztal mellé ülve van idő beszélgetni, meghallgatni a másikat és hozzászólni. Véleményt cserélni, vagy csak elcsettinteni egy viccet. Ez a többi pontban nem nagyon található meg, de itt erre is jut “idő”. Ezért is tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükségünk van arra, hogy legyen időnk közösen étkezni. Mert akkor több idő jut meghallgatni a másikat. Vagy meghallgatni minket…

4 – KÖZÖS JÁTÉK

Sok emberben a játék fogalma megmarad ott, hogy nézi mások játékát. Amikor pedig a társasjátékok jönnek elő, akkor csodálkozva vakarja a fejét, forgatja a kártyákat vagy rendezgeti a bábukat maga előtt. A legtöbb embernek a játék időpocséklás, gyerekeknek való, felesleges mozzanat. De manapság a társasjátékozás már nem az, mint 30-50 évvel ezelőtt. A mai, modern játékok tehetnek bennünket uralkodóvá, aki a városát szeretné minél szebbnek látni (7 csoda), vagy királlyá, aki csak egy birodalmat akar minél értékesebbre építeni az 5×5-ös területén belül. (Kingdomino) De vannak ügyességi, reflexjátékok (SpotIt!), vagy gondolkodós stratégiai feladatokat elénk táróak. Meg persze a sakk – az örök játék. De a játék nem elfecsérelt idő. Manapság már komoly díjazású versenyeket tartanak, ahol hihetetlen izgalmakat élhet át a néző az interneten keresztül is. Vagy csak építgetheti az ő kicsi bolygóját A Kisherceg c. Exupery történet nyomán… S az így eltöltött idő (pillanat alatt elreppenő órákról beszélek, mikor az ember “belemerül”) kifizetődő. Mert a társasjátékok 3 dologra tanítanak meg minket:

5 – KÖZÖS ALVÁS

Az ásítás: ragadós… mert a közös alvásra indít. (ugye, most önök is ásítani fognak – bocsi…) Aludni otthon szoktunk. Megszoktuk, nem is aggódunk rajta. De ennek a közösségépítő ereje abban van, hogy megtapasztalva a fáradtságot (legyen az oka bármi) az együtt alvásban és a közös ébredésben rengeteg idő van, amit együtt töltünk el. A hangsúly itt az “együtt” szón van. A legtöbben nem nagyon szoktak máshoz menni aludni, vagy ha mégis, azt családi körön belül teszik. De például egy több napos kirándulás keretében imígyen rengeteg idő lesz, amit közösen tudnak eltölteni a részt vevők. Ahol nem kell az időt arra fordítani, hogy hazamenjünk aludni, ott sok mindenre lesz még idő. A közös alvás így lesz közösségépítő erő…

Utóirat

Egy táborban MIND AZ 5 megvan ezek közül…

Zsolt atya