2022. augusztus 17-e óta vagyok Ausztráliában, s a “betanulás” időszaka véget ért. Ez magában tartalmazta az összes szükséges okirat beszerzését, a helyszínek megismerését, meghatározó személyekkel való találkozásokat, a bal-oldali közlekedés megismerését és elsajátítását, s még sok apróbb dolgot.

Persze az alapok lerakása után már kialakul egy jól megszokott “rend”, amire tudok építeni és lehet foglalkozni már “új” dolgokkal is. Mindamellett a melbourne-i élet megköveteli a rugalmasságot és a távolságok miatt elkerülhetetlen “némi” csúszás, de épp ezért nagy segítség számomra, hogy ennyire megértően és segítőkészen állnak hozzá szolgálatomhoz.

Hétfő – nálam itt kezdődik a hét. Ilyenkor csendesebb napot szoktam tartani. Igyekszem a világ dolgait kicsit “hátrébb” tolni, hogy magamra is jusson idő. Ilyenkor szoktam olvasni, vagy moziba menni. Főzök, mosok – mert valakinek azt is kell, vagy kisebb ügyeket intézek. Bár napi szinten jönnek emailek, amikre válaszolgatok (szerencsére megy a gyorsgépírás), illetve szoktam magán szentségimádást tartani a templomban.

Keddtől szombatig minden reggel 9.00-kor van Szentmise a Szent Colman templomban, amit angolul kell elmondani. Ezeken néhány percben prédikálni is szoktam, csak hogy még jobban gyakoroljam a nyelvet. Ezek után sokszor hívnak betegekhez a város különböző kórházaiba, ahová inkább tömegközlekedéssel szoktam eljutni. (szinte mindegyiknél megáll busz ugyebár) Ilyenkor a buszokon-vonatokon van időm imádkozni (A Zsolozsmát a telefonon), vagy SNAP-et játszani. A héten rendszeresen jut idő TikTok videókat készíteni, ahol immár 70.000+ követő figyeli már gondolataimat.

A heti beosztásomat a temetések és beteglátogatások tarkítják, a héten csütörtökön például Mrena Terézia nővérünket kellett búcsúztatni a Szent István templomban, a következő héten kedden pedig Fazekas Margit nővérünkért imádkozunk és bocsátjuk utolsó útjára. Persze, ezek részét képezi a rokonokkal való személyes találkozás, majd a beszédeket meg kell írni, be kell gépelni, le kell fordítani (ebben nagy segítség a google translate – de ezt mindig le kell ellenőrizni, mert a he/she szavakat szívesen cserélgeti a rendszer), s ezeket a beszédeket oda szoktam adni a rokonoknak a temetés után.

Amikor házszentelésre kérnek fel, (rendszeresen van ilyen), akkor oda el kell jutni, beszélni, találkozni, megáldani a családok otthonát. Ahogy ígértem, kérem: szeretnék azalatt az idő alatt, míg itt vagyok – minden magyar család küszöbjén átlépni és köszönni: “Békesség e háznak!”

A hétköznapokon rendszeresen van a magyarok számára több helyen találkozó, ahol – ha időm engedi – meg szoktam jelenni. Egyrészt ezeken magyar ételeket főznek, amit sok helyen nem tudok megkapni. Másrészt van Bingo, ami nagyon megtetszett! S itt tudok magyarokkal találkozni, beszélgetni. Tegnap egy anyák napi programon tudtam részt venni, de sok program van a Magyar központban, vagy egyéb helyeken. Ezeket látogatni kell, itt emberekkel találkozni, beszélgetni.

Ezen programok között szinte repül a hét, és már meg is érkezett a szombat, ami: papot szorongat. Tartja a mondás, hiszen ilyenkor már a vasárnapra kell készülni. Prédikációt kell írni. Persze van szentmise 9.00-kor, aztán sokszor hívnak ilyenkor is házat szentelni, vagy jön a magyar iskola a templomhoz. Most A Kisherceg előadására készül a csapat, illetve jön az Anyák napja, s egyéb programok. Minden hónap első szombatján a Mária tisztelők csoportja jön ide szentmisére. Tartanak Szentségimádást, s egy lengyel atya jön szentmisét bemutatni, aki mindig így köszönt: “Jo napot!”

Vasárnap pedig 9.00-kor Wantirnában magyar szentmisét mutatok be, minden második héten 11.00-kor angol misét a Szent Colman templomban, 12.00-kor pedig ismét magyar szentmisét. Ez után lehet még vendéglátás, extra gyóntatás más templomokban. Este pedig 18.00 és 19.00 kezdettel pedig elsőáldozói és bérmálkozói felkészítés van az interneten keresztül… s aztán már vége is a hétnek. Jön a hétfő…